Blog

Munkahelyi együttműködésben nélkülözhetetlen a konfliktusok hatékony kezelése. Az előző „Mielőtt a ködben megszólalnánk” blogban írtam arról, hogyan élhetjük meg a konfliktus helyzeteinket. Ebben a részben egy utat mutatok meg abból a széles palettából, ami megoldást jelenthet a feszült helyzetekre. George Kohlrieser rendőrségi pszichológus és túsztárgyaló alapmondata: „Tegyük a halat az asztalra!” Miért is van számunkra ennek a konfliktus kezelésben nagy jelentősége? Ha az asztal alatt marad a hal, az egy idő után igen büdös lesz. Ugyanígy vagyunk a konfliktussal is. Egy ideig-óráig tarthatjuk az íróasztal alatt a feszültséget, de hamarosan kellemetlenné válik. Erre az egyik recept, hogy hívjuk meg a kollégát egy „hal vacsorára”. Vagyis, tegyük ki a halat az asztalra, filézzük, fűszerezzük, süssük meg és tálaljuk ízlésesen.

Képzeld el, hogy egyik késő őszi délután a Dunán ladikkal horgászol, és leszáll a köd. Az addig idilli helyzeted egy pillanat alatt megváltozik. Nem látsz se előre, se hátra egy métert sem, csak a ladik oldalát verdeső hullámokat hallod. Amit először érzel, hogy egyedül vagy. Hosszú percekig nem tudod felmérni a pontos helyzeted, és hogy merre indulj el. Ahogyan ledermedve fülelsz, egy aggasztó gondolat átsuhant rajtad, mi van, ha épp akkor jön egy teherszállító uszály?

Az esetek többségében egész jól kezeljük a munkahelyi konfliktusokat, de az a tapasztalom, hogy mélyebbre mehet olykor egy-egy vita. Ekkor, ha a szőnyeg alá söpörjük a feszültség egyre jobban növekszik, és egy idő után nem tudjuk a tárgyilagos szinten tartani. A meg nem oldott problémák pedig elégetik az energiánkat, és a feszültség valahol váratlanul kitör és már megkerülhetetlenné válik számunkra. Az a meglátásom, a munkahelyi együttműködés nélkülözhetetlen és a konfliktusok kezelése is kiemelt szereppel bír. Ezzel az a célunk, hogy minél valódibb legyen a személyes részvételünk a közös feladatokban, és ezzel nagyobb lesz az egyéni kreativitásunk, és a csapatunkkal közös munkánk sikere is. A változás és fejlődés mozgató rugóija is a konfliktus, ezért, ha letagadjuk a létezését akkor az elkényelmesedésünkhöz is vezethet. Ha van is egy jól bejáratott megoldásunk a munkahelyi problémás helyzetekre, vajon mi a mögöttesen meghúzódó igény? Mi az ezt mozgató szükséglet? Hol is állunk a személyközi konfliktusokban? Mi is az a konfliktus? Ezt a témát járom körül több oldalról, és nézőpontból az elkövetkező blogjaimban.

Az elmúlt évek alatt megtanultam, hogy ha problémám akad bátran beszéljek róla. Az emberi kapcsolataim, a mély és őszinte beszélgetések által kiemelten fontossá váltak az életemben. De miért van az, hogy elég egy átbeszélt óra, és utána jobban érezem magam? Hiszen nem változott semmi, vagy mégis? Amikor jól felteszünk egy kérdést, akkor a válasz sem várat sokáig magára. Így is történt, egy nem várt helyről, a vezetés és szervezés tananyagban találtam meg amit kerestem. Itt hallottam egy kísérletről, amely úgy lett mindent felforgatóan sikeres, hogy egy nagy csavarral a végén pont az ellenkezőjét bizonyította be, mint amit vártak tőle.

Két idő bennünk él, egyik a tervezett munka, másik a magánélet adta különleges idő. Mi magunk tudjuk befolyásolni melyikben élünk többet. Kronosz elnyeli-e a bennük lévő Kairoszt? Vagy megtaláljuk az egyensúlyt, hogy mindennapi munkánk mellett önmagunk lehessünk és megélhessük a különleges pillanatokat is?