Blog

A gondolatébresztés az egyik kihívásom, hobbim és éltetőm. Olyan kérdéseket feltenni, amit nem lehet csak úgy konzerv válasszal elütni. Ízlelgetni, átérezni, megrágni és megemészteni, vagy éppen kiköpni. Ez az, ami szerintem leginkább épít, támaszt ad, vagy új utakat nyit meg. Szóval a mai kérdésem az volt: Szabad-e nálatok csúnyát festeni?

Érezted már? „Ideges vagyok, magam sem tudok miért..Kattog az agyam. Folyton a múlt és jövő között csapong.. Pont ott nem vagyok ahol lennem kellene. A jelenemben… Robot üzemmódban peregnek le hónapok, ahol a kell és a kellene a kötőszó.” ....

Város szélén, egy dombon lakunk, panelek között dús lombú fás, parkos részen vezet fel az út. Gyalog sétáltam hazafelé szürkületben, amikor magas alakok mellett mentem el. Valami furcsa volt velük kapcsolatban, éreztem, de annyira a gondolataimba merültem, hogy nem sokat foglalkoztam vele. Egy nyerítés állított meg. Honnan jött ez a hang? Hosszú volt a napom, de hogy hallucinálok is?!

Már zavaró, hogy az egyik friss kollégád mindenhez bele és hozzászól, pár napos tapasztalattal hozzá akar tenni egy kicsit, pedig nem látja át? Úgy érzed túlbecsüli a saját tudását? Téged viszont, mint régi munkatársat állandó kételyek gyötörnek önmagaddal és a munkáddal kapcsolatban? MI állhat ennek a kettősségnek a hátterében?

Zaklatott vagy, látom rajtad ahogyan nyugtalanul helyezkedsz a széken. Most a megriadt szíved beszél, és az ész csak csendben figyel. Hadarva öntöd ki, ami nyomaszt: „Miért is vállaltam ezt az ostobaságot? Úgy érzem semmire sem lehetek büszke, amit eddig elértem! Felesleges, amit ebbe az egész vállalkozásba belefektettem. Hová vezet mindez?! Már senki sem hisz bennem... Én sem..”