Blog

Az utolsó résznek ebben a konfliktuskezelési blogsorozatban egy történetet szántam. Minap beszélgettem egy ismerősömmel a bosszantó munkahelyi konfliktusokról és hogyan éli ezt meg. Megosztotta velünk a történetét, amit ezúton is köszönök: „Egy szép őszi nap délben megérkeztem a fesztiválon felállított sátorba, ahol a párom a tulajdonos feleségével már javában sürgött-forgott, hogy az éhes tömeget kiszolgálják. A tulajdonos ugyanezzel foglalatoskodott a sátor melletti lakókocsiban. Csak egy baj volt, a sátorban olyan feszültség érződött, hogy az a legéhesebb fesztiválozót is elriasztotta, senki nem akart vásárolni...

Eljutottunk az ötödik részig, amiben a munkahelyi mobbingról írok, az áldozat szemszögéből. Ez az a szint, ahol már nincs esélye a nyer-nyer helyzet megteremtésének. A másik fél, az áldozat elűzése a célja a támadónak. Ez már nem egyszerű konfliktus helyzet, a konfliktuskezelés nem hatékony eszköz. Itt már a hosszú ideje elhúzódó több szereplős, magát a csoportot belülről felemésztő helyzet áll fen.

Munkahelyi kezeletlen konfliktusoknak nagy tétje lehet. Az esetek nagy többségében nem tehetjük meg, hogy hátat fordítunk a problémának. Egy régi magyar szólás szerint „Baglyokkal huhogass, verebekkel csiripelj” ez azt jelenti, alkalmazkodj a környezetedhez. Helyezkedj bele, és gondold át a másik helyzetét. Ez a gondolat segít, amikor egy kényes konfliktust készülsz feltálalni.

Munkahelyi együttműködésben nélkülözhetetlen a konfliktusok hatékony kezelése. Az előző „Mielőtt a ködben megszólalnánk” blogban írtam arról, hogyan élhetjük meg a konfliktus helyzeteinket. Ebben a részben egy utat mutatok meg abból a széles palettából, ami megoldást jelenthet a feszült helyzetekre. George Kohlrieser rendőrségi pszichológus és túsztárgyaló alapmondata: „Tegyük a halat az asztalra!” Miért is van számunkra ennek a konfliktus kezelésben nagy jelentősége? Ha az asztal alatt marad a hal, az egy idő után igen büdös lesz. Ugyanígy vagyunk a konfliktussal is. Egy ideig-óráig tarthatjuk az íróasztal alatt a feszültséget, de hamarosan kellemetlenné válik. Erre az egyik recept, hogy hívjuk meg a kollégát egy „hal vacsorára”. Vagyis, tegyük ki a halat az asztalra, filézzük, fűszerezzük, süssük meg és tálaljuk ízlésesen.

Képzeld el, hogy egyik késő őszi délután a Dunán ladikkal horgászol, és leszáll a köd. Az addig idilli helyzeted egy pillanat alatt megváltozik. Nem látsz se előre, se hátra egy métert sem, csak a ladik oldalát verdeső hullámokat hallod. Amit először érzel, hogy egyedül vagy. Hosszú percekig nem tudod felmérni a pontos helyzeted, és hogy merre indulj el. Ahogyan ledermedve fülelsz, egy aggasztó gondolat átsuhant rajtad, mi van, ha épp akkor jön egy teherszállító uszály?