Blog

Eljutottunk az ötödik részig, amiben a munkahelyi mobbingról írok, az áldozat szemszögéből. Ez az a szint, ahol már nincs esélye a nyer-nyer helyzet megteremtésének. A másik fél, az áldozat elűzése a célja a támadónak. Ez már nem egyszerű konfliktus helyzet, a konfliktuskezelés nem hatékony eszköz. Itt már a hosszú ideje elhúzódó több szereplős, magát a csoportot belülről felemésztő helyzet áll fen.

Munkahelyi kezeletlen konfliktusoknak nagy tétje lehet. Az esetek nagy többségében nem tehetjük meg, hogy hátat fordítunk a problémának. Egy régi magyar szólás szerint „Baglyokkal huhogass, verebekkel csiripelj” ez azt jelenti, alkalmazkodj a környezetedhez. Helyezkedj bele, és gondold át a másik helyzetét. Ez a gondolat segít, amikor egy kényes konfliktust készülsz feltálalni.

Munkahelyi együttműködésben nélkülözhetetlen a konfliktusok hatékony kezelése. Az előző „Mielőtt a ködben megszólalnánk” blogban írtam arról, hogyan élhetjük meg a konfliktus helyzeteinket. Ebben a részben egy utat mutatok meg abból a széles palettából, ami megoldást jelenthet a feszült helyzetekre. George Kohlrieser rendőrségi pszichológus és túsztárgyaló alapmondata: „Tegyük a halat az asztalra!” Miért is van számunkra ennek a konfliktus kezelésben nagy jelentősége? Ha az asztal alatt marad a hal, az egy idő után igen büdös lesz. Ugyanígy vagyunk a konfliktussal is. Egy ideig-óráig tarthatjuk az íróasztal alatt a feszültséget, de hamarosan kellemetlenné válik. Erre az egyik recept, hogy hívjuk meg a kollégát egy „hal vacsorára”. Vagyis, tegyük ki a halat az asztalra, filézzük, fűszerezzük, süssük meg és tálaljuk ízlésesen.

Képzeld el, hogy egyik késő őszi délután a Dunán ladikkal horgászol, és leszáll a köd. Az addig idilli helyzeted egy pillanat alatt megváltozik. Nem látsz se előre, se hátra egy métert sem, csak a ladik oldalát verdeső hullámokat hallod. Amit először érzel, hogy egyedül vagy. Hosszú percekig nem tudod felmérni a pontos helyzeted, és hogy merre indulj el. Ahogyan ledermedve fülelsz, egy aggasztó gondolat átsuhant rajtad, mi van, ha épp akkor jön egy teherszállító uszály?

Az esetek többségében egész jól kezeljük a munkahelyi konfliktusokat, de az a tapasztalom, hogy mélyebbre mehet olykor egy-egy vita. Ekkor, ha a szőnyeg alá söpörjük a feszültség egyre jobban növekszik, és egy idő után nem tudjuk a tárgyilagos szinten tartani. A meg nem oldott problémák pedig elégetik az energiánkat, és a feszültség valahol váratlanul kitör és már megkerülhetetlenné válik számunkra. Az a meglátásom, a munkahelyi együttműködés nélkülözhetetlen és a konfliktusok kezelése is kiemelt szereppel bír. Ezzel az a célunk, hogy minél valódibb legyen a személyes részvételünk a közös feladatokban, és ezzel nagyobb lesz az egyéni kreativitásunk, és a csapatunkkal közös munkánk sikere is. A változás és fejlődés mozgató rugóija is a konfliktus, ezért, ha letagadjuk a létezését akkor az elkényelmesedésünkhöz is vezethet. Ha van is egy jól bejáratott megoldásunk a munkahelyi problémás helyzetekre, vajon mi a mögöttesen meghúzódó igény? Mi az ezt mozgató szükséglet? Hol is állunk a személyközi konfliktusokban? Mi is az a konfliktus? Ezt a témát járom körül több oldalról, és nézőpontból az elkövetkező blogjaimban.