Blog

Duna parti gondolataim posztja: Újra a parton, a hűs habok hátán hívogatóan ring a csónak, a két evező tétlenül pihen..

Hétfő után a péntek reggel indul számomra a legnehezebben. Gondolataim a héten még befejezésre váró munkahelyi feladatok, és a hétvégi programok körül forognak. Mintha két maraton között lennék. Az első célvonala már látszik, és azonnal indul a második is..

Az elmúlt évek alatt megtanultam, hogy ha problémám akad bátran beszéljek róla. Az emberi kapcsolataim, a mély és őszinte beszélgetések által kiemelten fontossá váltak az életemben. De miért van az, hogy elég egy átbeszélt óra, és utána jobban érezem magam? Hiszen nem változott semmi, vagy mégis? Amikor jól felteszünk egy kérdést, akkor a válasz sem várat sokáig magára. Így is történt, egy nem várt helyről, a vezetés és szervezés tananyagban találtam meg amit kerestem. Itt hallottam egy kísérletről, amely úgy lett mindent felforgatóan sikeres, hogy egy nagy csavarral a végén pont az ellenkezőjét bizonyította be, mint amit vártak tőle.

Tavasszal érezzük az éves örök körforgás első állomását. Egy ünnep amikor kivonulunk a természetbe, újra értékeljük a szépet, könnyen meglátjuk a pillanatnyi örömöket. Még ha nagyon mélyen el is ástuk magunkban. A házunk előtti hatalmas fának a virágba borulása az életem egy nagy élménye volt. A virágzó fák apró szirmai a folyamatos megújulást, az újjászületés körforgását szimbolizálják számomra. Ezt ünneplem meg már több mint hét éve.

„A megértést szavakban keresni annyi, mint csizmán keresztül vakarózni” mondta Huj Kaj szerzetes 1229-ben. Tapasztalat és átérzés nélkül a puszta szó kevés, erre tanít ez a több mint 790 éves bölcsesség. Ezt nevezzük a mai korban "Narratív csizmának". Ez a gondolat jutott az eszembe minap a fiammal töltött délutánon. Nagy örömünkre, és számára is óriási elismerésként bejutott egy rajzversenyre, ahol a következő szint egy élő portré festése volt. Ennek apropóján én lettem a modell, és három órát ültem vele szemben.