Blog

Hajnalban a fecskék egyre közelebb ülnek egymáshoz a dróton, katonás rendben felsorakozva készülnek a nagy utazásra.Mint minden évben, egyik őszi reggel útra kelnek, hogy fél évet utazva emlékekkel megrakodva térjenek újra vissza a kis fészkükbe.Olyan jó, hogy még itt vannak a kis vándorok, hallgatom a vidám csicsergésüket, ahogy elsétálok alattuk. Lépteimet megnyújtva érzem, ahogyan a puha parti homokba belesüpped a papucsom..

Utolsó találkozónk óta eltelt pár hét és a csónak lett a kedvenc helyed. Minden nap lesétálsz a partra és beülsz hallgatni a hullámok hangját. Ha összefutunk a parton behívsz engem is, hogy itt beszélgessünk. Más itt lenni, mint a parton..

Duna parti gondolataim posztja: Újra a parton, a hűs habok hátán hívogatóan ring a csónak, a két evező tétlenül pihen..

Hétfő után a péntek reggel indul számomra a legnehezebben. Gondolataim a héten még befejezésre váró munkahelyi feladatok, és a hétvégi programok körül forognak. Mintha két maraton között lennék. Az első célvonala már látszik, és azonnal indul a második is..

Az elmúlt évek alatt megtanultam, hogy ha problémám akad bátran beszéljek róla. Az emberi kapcsolataim, a mély és őszinte beszélgetések által kiemelten fontossá váltak az életemben. De miért van az, hogy elég egy átbeszélt óra, és utána jobban érezem magam? Hiszen nem változott semmi, vagy mégis? Amikor jól felteszünk egy kérdést, akkor a válasz sem várat sokáig magára. Így is történt, egy nem várt helyről, a vezetés és szervezés tananyagban találtam meg amit kerestem. Itt hallottam egy kísérletről, amely úgy lett mindent felforgatóan sikeres, hogy egy nagy csavarral a végén pont az ellenkezőjét bizonyította be, mint amit vártak tőle.