Blog

Érezted már Te is, hogy mintha egy színházi darabban játszanál, és időről időre ugyanazzal a szereposztással eljátszod az előre megírt szerepet? A színészek a dararabodban változhatnak, de a szereposztás ugyanaz marad. Véget ér a színdarab, legördül a függöny és kialszanak a fények. Csak a taps marad el. Ott állsz értetlenük, hogy miért pont veled történik mindez, újra és újra. Belső színházi téma körül forgunk majd az elkövetkező pár blogposztban. Függönyök mögé fogunk bepillantani, és meglesni mi történik a backstage-ben

Figyeltél már ámulva olyanokra, akik igazi áramlat emberként, teljesen eggyé válva a feladataikkal, mindent akadályt legyőzve érik el céljukat? Nem szoronganak attól, hogy kudarcot vallanak. Nem önmagukkal vannak elfoglalva, ezért könnyedén figyelnek az itt és mostra. Pedig nem boldogabb az életük mint bárki másé. Sőt sokszor még kevésbé szerencsés környezetből is indulnak.

Mindannyian megérdemeljük, hogy a munkahelyünk egy olyan hely legyen, ahová nap mint nap örömmel járjunk be. Úgy érezzük jók vagyunk és kiteljesedhetünk a karrierünkben. Néha viszont árnyék borul erre. Lehetsz vezető vagy alkalmazott biztosan átéltél már Te is olyan helyzetet, hogy egy nem túl jól sikerült munkahelyi beszélgetés után azt mantráztad magadban, hogy „Nyugi, nyugi ez még mindig egy munkahely..”

Mi történhet, ha minden igyekezeted ellenére nem sikerül megoldani a konfliktust? Úgy járt a két kecske is, akik egy hídon találkoztak. A híd keskeny volt, és nem fértek el egymás mellett. Csak úgy mehettek volna át, ha az egyik visszafordul, és megvárja amíg a másik átmegy. Visszafordulni egyik sem akart. Verekedni kezdtek, és végül mindkettő a vízbe esett.

Az utolsó résznek ebben a konfliktuskezelési blogsorozatban egy történetet szántam. Minap beszélgettem egy ismerősömmel a bosszantó munkahelyi konfliktusokról és hogyan éli ezt meg. Megosztotta velünk a történetét, amit ezúton is köszönök: „Egy szép őszi nap délben megérkeztem a fesztiválon felállított sátorba, ahol a párom a tulajdonos feleségével már javában sürgött-forgott, hogy az éhes tömeget kiszolgálják. A tulajdonos ugyanezzel foglalatoskodott a sátor melletti lakókocsiban. Csak egy baj volt, a sátorban olyan feszültség érződött, hogy az a legéhesebb fesztiválozót is elriasztotta, senki nem akart vásárolni...