Blog

Kislány, talán tíz éves, izgatottan rajzolgatott a füzetébe. Nagy álma volt. Fejébe vette, hogy Fríz lovon szeretne lovagolni. Bár még soha nem láthatta élőben a Frízt, A lovat. Hatalmas, de mégis kecses testét, az ében fekete hosszú sörényét. Csak elképzelte, hogyan vágtázik a hátán. De nem adta fel, tele rajzolta vele füzeteit, lefestette az istállóban, amikor a patakból ivott, és félve bár, de lefestette, mikor a hátán ülhetett…

Két hét tikkasztó hőség után végre esős nap következett. Legkisebb fiammal kora reggel lementünk a közeli játszótérre, hogy két monszun között friss levegőt szívhatunk. A játékok, mászókák vizesen és sárosan várták a kisgyerekeket. Furcsa volt egyedül lenni, az álladóan nyüzsgő játszótéren. Boti kihasznált minden játékot, és a végére hagyta a nagy kedvencét a hintát. Itt két hinta áll egymás mellett, az egyik a baba hinta, a másik egy egyszerű deszka hinta, ami igazi nagy gyerekeknek való. Mivel mindig sor áll a baba hintához, most ajándék volt, hogy csak ketten vagyunk. Éppen elhelyezkedett Boti a hintában, amikor megjelent egy apuka a kétéves forma kislányával...

Hajnalban a fecskék egyre közelebb ülnek egymáshoz a dróton, katonás rendben felsorakozva készülnek a nagy utazásra.Mint minden évben, egyik őszi reggel útra kelnek, hogy fél évet utazva emlékekkel megrakodva térjenek újra vissza a kis fészkükbe.Olyan jó, hogy még itt vannak a kis vándorok, hallgatom a vidám csicsergésüket, ahogy elsétálok alattuk. Lépteimet megnyújtva érzem, ahogyan a puha parti homokba belesüpped a papucsom..

Utolsó találkozónk óta eltelt pár hét és a csónak lett a kedvenc helyed. Minden nap lesétálsz a partra és beülsz hallgatni a hullámok hangját. Ha összefutunk a parton behívsz engem is, hogy itt beszélgessünk. Más itt lenni, mint a parton..

Duna parti gondolataim posztja: Újra a parton, a hűs habok hátán hívogatóan ring a csónak, a két evező tétlenül pihen..