Blog

Közeleg a Valentin nap, és a gondolaébresztőm a megszokottól eltérő. Térdig állunk a szívecskékben, rózsákban, illatos, plüssbevonatos csecsebecsékben. Ömlik a romantika minden csatornán. Ha ma van kit ölelni, ha már nincs, ha már nem úgy öleljük egymást, mindannyian másképpen éljük meg a mai napot. Egy viszont közös bennünk...

Egy kis hazai sztorim, hogyan éltem meg egy viharos reggelt? Avagy rögös az út az ÉN OK állapotig a reggeli kávé előtt.. Nem szeretem a reggeli feszültséget. Számomra a reggel egy szeánsz. Ha jól sikerül, akkor az egész napomra kivetül a jó hangulata. Mindennek megvan a maga ideje, és ez a hétköznapokra hatványozottan is igaz. A teafőzésnek, a zuhanynak, a reggelihez az asztal megterítésének, fogmosásnak szóval mindennek. Ha megzavarja valami az otthoni hajnali készülődés lassú hömpölygését azzal ki tud hozni a sodromból. A legkisebb fiam épp a kisdac korát éli, és ami ebben a korban természetes szabotál mindent, ami csak kiszámítható. Innen indul a reggeli történetem.

Milyen most az élepozíciód? Hogyan vezetsz másokat és vezeted önmagad? Hogyan állsz bele a konfliktusaidba? Hogyan menedzsereled az együttműködésed a családban a munkahelyen? Nemcsak multi cég vezérigazgatójaként lehetünk vezetők. Mint egy született hadvezér: szülőként minden reggel levezényeljük a reggeli rutint. Túsztárgyalóhoz méltóan rendezzük a családi fészkünkben kipattanó vitákat. Őrként felügyeljük a magánéletben a határvonalainkat. Képviseljük az érdekeinket a munkahelyünkön. És topmenedzserként zsonglőrködünk a munka és magánélet libikókáján.

Mi a magyarázat arra, hogy ugyanazt a képet látjuk, de mégis másképpen éljük meg? Milyen szemüveg lencséket hordunk? Ez a szemüveg lencse hol nagyít? Hol kicsinyít? és hol torzít? Erről szól a négy életpozíció fogalma, ahogyan Thomas Harris fogalmazott:" léthelyzet" OK vagyok-e magammal, és OK vagyok -e a másokkal? Próbáljuk ma fel először az ÉN OK TE NEM OK lencsét. Nézzünk át a szemüvegen! Te milyennek látod?

Ahogyan én látom a világot az az én egyéni szemüveg lencsémen keresztül átszűrődő kép. Ezt a képet értelmezem. Ettől egyéni a véleményem, ettől egyedi a tapasztalatom. Ebből lesznek a gondolataim, és a kognitív szempont alapján ezt követi az érzésem. Az érzésem pedig belengi az egész napomat. Amikor el szeretném magyarázni a világot a saját nézőpontomból tudom csak megtenni, és ha más nem ugyanazt látja úgy érzem nem értenek meg.